2. rész:

Sziasztok! :D
Szóval itt az újabb rész :) Sok hozzáfűznivalóm nincs, csak annyi, hogy továbbra is ilyen érdeklődést kérek az oldal iránt <3 Amint látjátok szívesen végzek blogcseréket és mindenkit kiteszek :) Köszönöm a 9 feliartkozót és 790 oldalmegjelenítést <3 Jó olvasást! szeri van, Puszi :D

Niall szemszöge

Május 6. (csütörtök)

A buliban a törzshelyem a bárpult, a vendégeim itt mindig megtalálnak. Éjfél körül lehet, egy csütörtök estéhez képest sokan vannak, ez bizonyítja azt is, hogy a cuccnak a felét már eladtam. A táncoló lányok látványa, pedig izgalmat keltett bennem, ahogy olyan édesen riszálták a popsijukat. De az egyikük igazán felkeltette az érdeklődésemet, már a hajszínével is kitűnt a tömegből. Hosszú, tűz vörös haja rendezetten omlott vállára. A rövid tengerszínű miniruhája pedig egyből beindította a piszkos fantáziámat. Szívesen meglesném az alatta lévő domborulatait. Egészen addig legeltettem a szemem ezen a csodálatos lányon, míg egy elég terebélyes ember el nem takarta ezt a gyönyörű látványt és mire végre elhaladt előttem, a dögös vörösnek hűlt helye volt. A tekintetemmel mindenhol őt kerestem, de akár merre néztem ő nem volt sehol. Beletörődve, hogy eltűnt, elindultam a mosdó felé, mert már egyébként is nagyon kellett pisilnem. Ahogy elértem a 'férfi wc' feliratú ajtóhoz, beléptem... Bementem a fülkébe és élvégeztem a teendőmet...

- Hova a faszomba tűntél? - csapta be erőteljesen az ajtót egy srác.

De úgy, hogy még a wc fülke is berezonált... Valakit nagyon kereshet, igazán nem lennék az illető helyében. Feldúltnak tűnt a srác, ki tudja mire lehet képes. Viszont furdalt a kíváncsiság így, kikukucskáltam a budin lévő lyukon. Nem erre a látványra számítottam... Nem is tudtam, hogy itt van a buliban. Szólhatott volna, hogy valakit el kell intézni, szívesen segítettem volna.

- Hogy a büdös életbe tudtalak szemelől veszíteni téged? Pedig csak centikre voltál tőlem, hogy elkapjalak. Nem baj, megtalállak bárhol is légy és fájdalmat fogok okozni neked az összes barátod halálával, én meg röhögve fogom végig nézni, ahogy szenvedsz - torzult el a feje a tükörben, miközben kimondta ezeket a mondatokat. - Boldogsággal fog eltölteni a fájdalmad és élvezettel fog elönteni, ahogy az életdért fogsz küzdeni és minden egyes percben abban fogsz reménykedni, hogy van tőlem menekvés. De ez nem igaz, mert előlem nincs menekvés. És senkinek se fog feltűnni, hogy eltűntél, mert egy jelentéktelen kis senki vagy. Egy gyáva féreg , aki a budiban bujkál előlem - húzódott gonosz mosolyra a szája és egy hirtelen mozdulattal megfordult.

Egy pillanatig reménykedtem abban, hogy nem rólam van szó, de amikor találkozott a tekintetünk, a szeme mindent elárult. Egész végig rólam volt beszélt, engem akart elkapni... De mégis mit követtem el, hogy ezt érdemlem? És a többiek, ők mit tettek? Nem értem az egészet, azt se, hogy miért akar végezni velünk, hisz a barátunk és bízunk benne.

- Kop-kop - kopogtatott az ajtón. - Tudom, hogy itt vagy Niall!

Most légy okos, Horan! Gyorsan találj ki valamit és verd ki gyors a fejedből, hogy ő valaha is a barátod volt. Meg akar ölni téged! Ez lebegjen a szemed előtt! Gondolj bele mit tenne ő, próbáld meg felhasználni a saját fegyverét ellene. Majd vettem egy mély levegőt és kirontottam. Szaporán véve a levegőt néztem körbe, de nem láttam őt sehol. Majd egy tompa fájdalmat éreztem a fejemnél és elsötétült minden...

#később#

- Ébresztő, bazd meg! - éreztem egy hasító fájdalmat a hasamnál.

Egyből kipattantak a szemeim és a mocskos képével találtam szembe magam, de az ütését a sokk hatására meg se éreztem. Szívesen viszonoztam volna a gesztusát, de valami meggátolt ebben. A szememet óvatosan a bal oldalamra vezettem és láttam, hogy láncokkal van kifeszítve minden végtagom. Megpróbáltam kiszabadulni, de a lánc még jobban belemélyedt a bőrömbe. Ő meg nevetve nézte végig a próbálkozásomat, azt hiszem jót szórakozott rajtam. És az a gúnnyal teli vigyor levakarhatatlan volt a képéről...

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem kétségbeesetten.

- A halálod - mondta ki nemes egyszerűséggel. - De még nem most és nem itt - fordult sarkon és kifele vette az irányt.

- Várj! Miért? - szóltam utána.

Ő megállt, a kezeit ökölbe szorította és ezáltal megfeszült minden izma. Éreztem, hogy kényes témába tapintottam, de egyszerűen nem tudom mit tennünk. Lassan hátra fordította a fejét és rám emelte a tekintetét.

- 2 éve egy óriási baklövést követtél el, amiért most szenvedni fogsz - mondta teljes haraggal a hangjában és elhagyta a helyiséget.

Szeretném tudni, hogy mire akart ezzel célozni, de fogalmam sincs. Abban az időben több rossz dolgot is elkövetettem, de nem jut eszembe egy olyan eset se, amiért halált érdemelnék. Szeretnék innen kijutni és figyelmeztetni a többieket, hogy mi vár rájuk. De sajnos nem tudok, mert a lánc erős, én meg gyenge. Csak a szerencsében bízhatok, hogy a többiek elkezdenek keresni és rám találnak.