2014. február 17., hétfő

6. rész

Sziasztok! :) Itt is van az újabb rész :) a övetkező rész nem tudom mikor jön, mert 2 részbe bele is kezdtem, de nem megy az írása :/ Valószínűleg csúszok egy picit....

Nathan szemszöge


Május 13. (csütörtök)

Itt bújkálok Jane haza előtt egy bokor mögött és azt várom, hogy kijöjjön, mert úgy tudom bulizni megy. Csak 20 éves a kis csaj, de olyan idomai vannak, hogy még a szám is tátva marad. Ki szemeltem magamnak őt, csak egy baj van vele, nem adja be könnyen a derekát. De én akkor se fogom feladni, kell nekem ez a nő. El tudom képzelni magam, hogy én és ő - az alvilág királya és királynőjeként - együtt uralkodhassunk ezek a nyomorékok felett. Persze miután Liam kikerült a képből...
Hamarosan indul, mert már a ruháját veszi. Nem szerencsés, ha az ablakodnál öltözködsz.. bármilyen perverz disznó nézhet téged egy távcsővel. És most egyáltalán nem magamra gondoltam, nincs nekem távcsövem. Haha... A szobája már sötétségbe borult, ez azt jelenti hogy mindjárt kilép az ajtón. Nem igazán értem miért vagyok én ennyire izgatott és érzek valamit még... nem tudom mi lehet ez. Nagyon fura érzés kerített hatalmába, ilyet csak Medynél éreztem. Ő volt az első szerelmem, igaz hogy tizenévesek voltunk de nagyon szerelmes voltam, de csúnya vége lett. Megcsalt a legjobb haverommal. Az emlék hatására ökölbe szorult a kezem. Mit akarok én itt egyáltalán? Bulizni akarok jól betépve. Épp indultam volna el, amikor nyílt a bejáratiajtó és kilépett Ő. Egy kék miniruhát viselt, ami jól rátapadt a formás kis popsijára és egy fekete csizmát viselt lábbeliként. Egy szó van rá: PER-FECT. És amint megfordult, elámúltam. Nem rejtette véka alá az adottságait az egyszer fix. Hé, hé! Te Nathan vagy és nem holmi érzelmes paraszt, aki mindent megtesz azért, hogy lenyűgözzön egy lányt. Egy lányt! Nekem elég a külsőm és minden lány a lábaim előtt hever. Csak rájuk mosolygok és ott élveznek el. De Janenek ennyi nem elég. Nem értem, hogy miért... Ne várjanak tőlem jobbat. Majd halkan kikászálódtam a bokorból és csendesen de gyors léptekkel utolértem őt. Ahogy közelebb értem megéreztem a csodálatos illatát, egyszerűen mennyei. De most nem a csodálásáét jöttem. Mögé lopóztam és befogtam a száját, egy sötét utcába vonszoltam a kapálózó csajszit.
- Jane! Ne sikíts, Nath vagyok! - suttogtam a fülébe.
Miután megbizonysosodtam, hogy nem fog sikítani lazítottam a szorítasomon és elvettem a szája elől a kezem. Ahogy elvettem, az ujjbegyeimmel érintettem a puha tűzvörös haját. És megint megcsapott a kellemes illata, hogy lehet valakinek ennyire jó illata? Nem igazán tudom. A francba már megint elkalandoztam...
- Nathan, engedj el! - kezdett el megint rángatózni.
Ki ő nekem, hogy parancsoljon? Egy senki! Csak egy lyuk, amit be kell tömni. Ki tudja, hogy már hányan tették meg ezt vele, mert nem úgy néz ki mint aki csak pár hapsival kamatyolt, ki tudja hol. De ez a ribancok dolga, majd egyszer nekem is meglesz. Ha kell nyomban megerőszakolom és megtanítom őt a jó modorra. A szorításom még erősebb lett, a szemeim pedig vérben forogtak. Most már biztos elborult az agyam, nem érzékeltem a külvilág történéseit. Csak annyit tapasztaltam, hogy egy nőt fogok és készen állok arra, hogy megdugjam. A nadrágom nagyon feszült odalent, azt hittem széjjel reped. 
- Nathan! - szólt rám erélyesen Jane.
A szorításom abba maradt, elengedtem őt. A hangja valahogyan kizökkentett a kábulatomból és a hatására elgyengültem. Nem értem ez, hogy történhetett meg velem. Soha a büdös életben még nem fordult elő velem ilyen. Nagyon csodálkoztam magamon, ezt-ezt nem tudhatja meg senki, mert akkor elkönyvelnek puha pöcsűnek és ez a hírnevemnek nem igazán tenne jót... Magam elé meredtem, csak néztem ki a fejemből. Itt volt a megfelelő alkalom, hogy megfektesd őt, de te elbasztad, a hangja miatt. Pfff... Ez így elég hülyén hangzik...
- Te normális vagy? A szívbajt hoztad rám! - dorgált meg Jane a szavaival.
Én csak álltam egy helyben, mint egy darab fa. Nem igazán értettem, hogy mi játszódik le bennem... Furábbnál furább érzések, mint például a bűntudat. Bűntudat... milyen szar érzés már. Tűnj már el! Bem akarom ezt érezni, borzalmas a kurva életbe.
- Nath, minden oké? - jött közelebb hozzám és nyugtatás ként a kezét a vállamra rakta.
Miért nem ment még el?  Általában a lányok mindig menekülni próbálnak előlem, ha megtudják milyen vagyok valójában. Úgy el sprintelnek tőlem, hogy nem is emlékszem hogy néztek ki. De Jane nem ment sehova, itt maradt. Maximálisan össze vagyok zavarodva, végképp nem értek semmit. Én vagyok Nathan az érzéketlen nőfaló, akit senkinek az erzései nem érdekelnek. De most én lettem az érzelgős, vettem egy mély levegőt és átkapcsoltam értelmetlenre.
- Tudsz valami jó bulit? - kérdeztem hanyagul és a zsebemből előkotortam egy tekert cigit.
A számba kaptam és meggyújtottam. Sok aprót szippantottam belőle és sokáig a tüdőmbe tartottam, majd kifújtam. Ezt többször is megismételtem, míg el nem fogyot. A kedvem jobb volt és rohadtul nem érdekel Jane, csak bulizni akarok!
- Igen, épp egy hazibuliba tartok. Jössz te is? - kérdezte Jane mosolyogva.
Nem mondtam semmit, csak a fejemmel biccentettem és elindultunk. Az út némán telt egészen addig, míg meg nem érkeztünk egy házhoz. A zenét már az utca végéről lehetett hallani, nagy buli vár rám. Sok szerencsétlen nő, akik azt várják, hogy valaki ápolja a kis szívüket. Itt jövök én a képbe, meghallgatom és utána jól megbaszom őket. Mint ahogy tenni szoktam általában a csajokkal. A szám egy igazán gonosz mosolyra húzódott.
- Nathan, neked mi a bajod? - nézett rám értetlenül Jane.
- Vannak itt könnyen kapható részeg csajok? - kérdeztem, de inkább ez nekem szólt.
- Nath, te annyira egy érzéketlen tuskó vagy! Mindig magaddal törődsz és hogy a farkadon valami büdös kurva legyen. A tököm tele van veled, hagyj engem békén! - fejezte be és jól felpofozott.
Egyik fülemen be a másikon meg ki. Nem nagyon izgatott a kiborulása, ezért figyelmen kívül hagytam.
- Szerinted? - kérdeztem és tekintetemmel a házat fürkésztem valami könnyű préda után. 
Jane megsértődve viharzott be a buliba. Ebbe meg mi ütött? Nem igazán értem, de mindegy is ma jó éjszaka elé nézek. Szép lassan beslattyogtam én is a házba, a pia és az izzadság szag keveredett. Undorító volt, de egy idő után megszoktam és az áldozatomat kerestem. Egy összetört szívű, tök mindegy hány éves nőt keresek. Ahogy sétáltam beljebb munden csaj tekintete rám szegeződött. Valaki csak a szene sarkából nézett és valaki nyíltan megbámult. Tudom, hogy feltűnő jelenség vagyok és ezt ki is szoktam használni. A szőke szivatott hajamba beletúrtam, hogy a látványom még szexibb legyen és egy cuki mosolyt erőltettem magamra. Majd így igazi érett nőt pillantottam meg a kanapen ülve, aki egy whiskys üveget szorongatott. Na pont ezt kerestem. A kezemmel megigazítottam a hajam és bátran leültem mellé, csak értetlenül nézett rám. A zöld szemeiben már látszott, hogy nem józan ez csak nekem kapóra jön. Hosszú barna haja szépen omlott a vállára, combközépig érő miniruhája kiemelte a nőies alakját. Az arcán nem nagyon lehetett észre venni az öregedés jeleit, tuti a sok botox miatt. De azért fiatalos volt, tetszik ez nekünk.
- Miért szomorkodik egy ilyen szép nő? - kérdeztem meg és óvatosan végig simítottam a karján.
Semmi reakciót nem váltott ki belőle, ez jó jel. Akkor jöhet a következő fokozat a megértő pasi.
- Semmiért - adta a rövid választ.
- Na - kérleltem - az arcod nem ezt árulja el - biggyesztettem le az ajkam.
Próbáltam minél kedvesebb lenni vele, mert akkor buktam az egészet. És kereshetek egy kevésbé részeg lányt, akivel nem tudok kedvemre játszadozni. Rá pillantottam és láttam rajta, hogy gyötrödik elmondja-e vagy nem. Majd amellett döntött, hogy megosztja velem.
- A férjemmel nagyon rossz a viszonyunk, most is veszekedtünk pont a lányom szülinapján. Kidobtam itthonról az utcán van valahol és nem érdekel mit csinál.. - osztotta meg velem és elbőgte magát.
Jajj, most sajnálom kéne? Biztos nem sexelnek eleget, hogy a férje gyíkját kordában tartsa. Mindennek az alapja a jó sex. Most is itt bőg, senkit se érdekel, de legfőképpen engem nem. Cselekednem kell, mivel most őt választottam ki, hogy egy jót dugjunk, de előtte jól be kell tépnem, hogy élvezni tudjam. Undorodva öleltem át, utálom a sírós lányokat. Lassan kezdtem simogatni a hátát megnyugtatás képp. "Hagyja már abba, össze fogja kenni a kedvenc pólóm" - gondoltam, de szerintem már megtette... ezért keményen megdöngetem. A fejem forgattam ide-oda, néztem a táncoló csajokat. Hmm igazi kis rosszcsontok voltak. Bánom, hogy ezt a vénszipírtyót választottam a jó csajok helyett. El kell szabadulnom innen minél hamarabb, csak azt kéne kitalálni, hogy hogyan...
- Bocs, de mennem kell - mondtam érzelemmentesen és próbáltam eltolni magamtól, de rátenyerelt az árbócomra.
Eléggé félre érthető helyzet volt, próbáltam elvenni onnan a kezét, de erős volt a szorítása. Ha máshol lettünk volna még élveztem is volna, de itt mindenki előtt azért más. Majd egy őszes pasival találkozott a tekintetünk, ha jól gondolom ő a férje lesz. A tekintetével ölni tudott volna úgy nézett rám, gyorsan átverte magát a tömegen és megállt előttem. Nem vagyok gyáva, hogy elfussak előle. Rá emeltem a tekintetemet eléggé hanyagul.
- Mi van? - kérdeztem flegmán.
- Takarodj a feleségemtől! - rivalt rám.
Hazudnék, ha azt mondanám hogy most beszartam. Semmi félelmetes dolog nem volt ebben a komában. Álltam a gyilkos tekintetét, nem vagyok puha pocsű faszkalap.
- Különben? - vigyorogtam rá.
Erre nem mondott semmit, csak megragadta a karom és kifele kezdett rángatni. Ez megalázó volt számomra, de lepleztem a sexy "kit érdekel" mosolyommal. Pár lánynak még puszit is dobtam, akik pirulva kapták el, na ezért imádom magamat ennyire... A "királyi" kivonulásomat Jane is végig nézte, a szemében sajnálatot fedeztem fel egy csöppnyi kárörvendőséggel. Eskü nem értem őt. Sajnál, de előtte meg megsértődött valamin. Az egész csaj kolónia örök rejtély marad számomra, soha nem fogom őket megfejteni. Majd nem sokkal később a kertben találtam magam.
- Meg ne lássalak itt mégegyszer, te mihaszna kis köcsög! - mondta idegesen és hadonászot a mutatóujjával.
Az egész olyan vicces volt, ahogy köpte ki a szavakat a nyála csak úgy repkedett a levegőben és ahogy grimaszolt, elmehetett volna egy gnóm versenyre, első helyen végzett volna. Nem nagyon figyeltem a hadoválására, inkább a csajokat néztem az ablakon keresztül. Most megmaradt, mindent a szemnek és semmit a kéznek szabály. Jobban szeretem, ha mindent a kéznek elv érvényesül. Majd az öreg bebaszta az ajtót, én meg szép lassan feltápászkodtam a földről, leporoltam magam. Mi faszt képzel magáról ez a vén róka? Nem tudja kivel kezdett ki... Odasétáltam az egyik növényhez, elég drágának tűnt. Nem sokáig marad meg, arról gondoskodok. Lecipzároztam a sliccem, előkaptam a lompost és levizeltem ezt a gyomot. Mikor végeztem elindultam az utcán valami másik buli után kajtatva. Kihalt volt, hisz ilyenkor már alszanak az emberek vagy nincsenek otthon, úgy mint én szoktam szinte minden egyes nap. A nappal alszok és éjjel dolgozom, drogot árulok vagy épp egy csaj felett munkálkodok. Ha jó estém van akkor mindkettőt csinálom, de mindig ez van. Bátran kijelenthetem: nekem van a világon a legjobb életem! Mindenki szívesen cserélne velem helyet, de rábasztak, mert én nem! Egy arrogáns, önim...
A gondolataimból egy furcsa zaj zökkentett ki, egyből odakaptam a fejem, de senkit nem láttam ott. Nyeltem egyet és tovább sétáltam, mintha misem történt volna. Vagyis tettem volna, ha nem hallom, hogy valaki jön mögöttem. Nem fog ezzel jól járni, ha a hátam mögött van. Nem nézem ki az én egyből támadok. Már elég közel lépked az illető, ezért hirtelen hátra fordultam és egy mozdulattal a falnak nyomtam szorító fogásban.
- Miért követsz? - kérdeztem és a fejét a falnak nyomtam.
- Louis vagyok - mondta.
Ez a faszfej meg mit keres itt? Főleg a hátam mögött... Nem igazán érdekel a rangléta legalja, hogy mit csinál, csak ne üsse bele az orrát a dolgaimba.
- Mit akarsz? - engedtem el és néztem őt. - Gyors választ adjál, mert sietek.
Nem válaszolt egyből, hanem előtte még rendbe szedte magát. Nem értem minek, nem voltam durva és a ruháját se gyűrtem össze.
- Csak a tanácsod kéne - nyögte ki Lou.
- Oké, akkor megyek is - mondtam vállrándítva és elindultam.
Rohadtul nem érdekel, hogy miben kellene a tanácsom. Keressen valaki mást az együgyű haverjai közül, aki segíteni tudna neki. Engem hagyjon békén a faszságaival. Majd egy lökést éreztem és arccal a betonra estem. Egyből felpattantam és fel vettem a védekező pozíciót, de a tamadóm gyorsabb volt és megszúrt a késével. A balkezemet érte szerencsére, nem az ütőkaromat. Lendítettem a jobb kezem és bemostam neki egyet, ezáltal ő a földre rogyott. Egyből rávetettem magam és el kezdtem püfölni. Az agyam elborult és csak ütöttem és ütöttem őt. Belemarkoltam a hajába és a fejét párszor a betonhoz basztam. Idegesen fújtam ki a levegőt és abbahagytam a tamadóm verését. Amikor kitisztult a látásom, tudatosult bennem, hogy valakit megvertem, megint. Az illető arca már felismerhetetlen volt, de ruhájáról tudtam ki az..  Louist vertem agyon. Hiányzott neki ez a kis nyamvat életéből. Remélhetőleg tanul a hibájából ez a kis mihaszna alattvaló.
- Louis! - mondtam neki könnyedén és elkezdtem lazán pofozni, de nem reagált.
Na most mihez kezdjek? Itt kéne hagynom, majd felébred és haza megy vagy valaki rátalál és segít rajta, mert én biztos nem fogok. Felálltam róla és elindultam volna, ha nem lett volna bűntudatom. Mi van?! Nekem még soha nem volt bűntudatom, soha! Valamilyen fura erő visszavezérelt hozzá.
- Lou! - böktem meg a lábammal az oldalát.
De még mindig semmi. Lehajoltam hozzá és a nyakiütőerénel kitapintottam a pulzusát. Többször is ellenőriztem, de nem éreztem sehol se. Louis meghalt, én öltem meg. Úgyis szúrta már a szemem a nyálgép feje. Felkaptam a földről és az erdő felé vettem az irányt. Kerestem az úttól jó messze lévő rejtekhelyet. Találtam is egyet és ledobtam a földre, neki úgyis már mindegy. Ástam egy gödröt és a lábammal belerugdostam, majd szépen betemettem őt. Senkinek se fog feltűnni, hogy eltűnt és senki se fogja keresni őt. Elégedetten hagytam ott és mentem a magam dolgára. Tervezni arról, hogy hogyan is szabadulok meg Liamtól, minél hamarabb...

#2. Díj


Nagyon köszönöm Dorina B.-nek! :)

Szabályok: 
1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat! 
2. Írj magadról 11 dolgot! 
3. Válaszolj 11 kérdésre! 
4. Írj 11 kérdést! 
5. Küldd tovább öt embernek!


11. dolog rólam:
1. néha újra olvasom a saját blogom :)
2. Készülök egy újabb bloggal :D The Dark Of Past
3. utálom az irodalom/nyelvtan tanárom -.-
4. nagy bulizós vagyok :D
5. végzős vagyok :)
6. utálok tanuéni :/
7. Kedvenc színem a kék :D
8. Erősen gondolkozok azon, hogy abbahagyom ezt a blogot....
9. utálok korán kelni :/
10. Mindjárt vége a sulimnak ( ápr. 30. :D )
11. szingli vagyok...


Kérdések:
  1.    Hová utaznál el szívesen? - asszem Los Angeles-be <3
  2.    Van olyan dolog amit nem bocsátanál meg a legjobb barátodnak sem? - ha az exemmel összejönne
  3.    Szerinted mi kell ahhoz, hogy boldog életed legyen? - barátok, szerelem és jó megélhetőseég
  4.    Ha egy hetet eltölthetnél, ingyen bárhol. Hol töltened? - Londonban :D
  5.    Mi szeretnél volna lenni kiskorodban? - ovónéni :3
  6.    Melyik szavakkal jellemeznéd saját magadat? - kedves, bulizós, aranyos
  7.    Mit tennél bele egy időkapszulába? - a jegyeim xd
  8.    Melyik sztárral cserélnél életet? - Justin Bieber-rel és eksőnek megnézném magam mesztelenül :$ :P
  9.    Mi inspirál téged az életben? - hiszem, hogy lesz jobb
  10.  Kedvenc zenéd? - perpill Children of Distance - Nélküled nem

  11.  Kedvenc édességed? - fagyi :D


11 kérdés:
1. Miért kezdtél el blogolni?
2. Hanyadikos vagy?
3. Olvasted-e valamelyik blogom?
4. Kedvenc énekesed?
5. Mi álmaid városa?
6. Kedvenc blogod?
7. Van háziállatod?
8. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
9. Mostanában miről álmodozol?
10. Valaki tudja, hogy blogolsz?
11. Mit üzensz az olvasóidnak?


5 ember, akinek küldöm:
1. Szilvi
+1. Vivian Acker



2014. február 9., vasárnap

5. rész

Sziasztok!Hát még mindig szomorú vagyok... Nem tudom, hogy érdekel-e egyáltalán a sztori titeket :( ezáltal nincs is kedvem írni... ezen kívűl még egy rész van megírva.... szóval, ha akarjátok a folytatást akkor kérlek jelezzetek vagy valami. 

Liam szemszöge


Május 10. (hétfő)

- Jaj, Liam! Nem kellett volna ilyen drága étterembe hoznod! - áradozott Jesse. 
Büszkén mondhatom, hogy több mint másfél éve a barátnőm, ez az időszakom volt a legemlékezetesebb korszak az életemben. Mert minden egyes napomat bearanyozta/bearanyozza Jesse. Mindig mellettem állt és elfogadott olyannak, amilyen vagyok, még akkor is amikor rossz döntéseket hoztam. Soha nem vágta a fejemhez, hogy ő megmondta. Ő a tökéletes nő a számomra, én vagyok a legszerencsésebb srác, hogy rátaláltam. Vele szeretném leélni az életemet és tudom, hogy ezt ő is így gondolja.
- Érted bármit, tudod, ha rólad van szó a pénz nem akadály - simogattam meg a puha kezét és egy apró csókot leheltem az ajkaira. 
Jesse szája mosolyra húzódott és a gyönyörű barna szemeivel nézett rám. Elbűvölő mosolya van, azt hiszem ebbe szerettem bele. Ő az, akiért minden nap szívesen kelek föl. Nála van a kulcs a szívemhez, amit azt hiszem örökké őrizni fog. 
- Örülök, hogy boldoggá tudlak tenni, minden téren - húztam féloldalas mosolyra a szám.
- Ennél boldogabb már nem is lehetnék - pirult bele.
Annyi idő után is még zavarba tudom hozni, de én csak az igazat mondom, amit látok és az egy angyal, akit az ég küldött nekem. 
- Szívem - fogta ujjai köré a kezem. - Itt az idő, hogy elmondjam, mert már biztos vagyok benne, hogy kisbabánk lesz - mondta csillogó szemekkel.
Alig hittem a fülemnek, hogy én apuka leszek. Mindig álmodoztam erről a szerepről, most meg valóra válik. A legcsodálatosabb nő lesz az anyukája, ennél jobbat nem is kívánhatna. Sok megpróbáltatás áll még előttünk, de együtt Jesse-vel ezt végig tudjuk csinálni és hiszem, hogy nagyon jó élete lesz a közös gyerekünknek, mert minden tőlem telhetőt megfogok neki adni. 
- Hát ez...ez...ez... - kezdtem el dadogni, mert semmi értelmes nem jött ki a számon.
Majd felálltam a helyemről és felállítottam Jesse-t ülő helyzetéből. Tenyerembe fogtam az arcát. Puha, selymes fürtjei sorolták a kezem és a szívem vadul kalapálni kezdett. Hüvelykujjammal megsimogattam arcát és egy pillanatra törékeny kapcsolat alakult ki köztünk. Sosem találkoztam még senkivel se, aki ennyire nagy hatással lett volna rám. Jesse felemelte a kezét és az enyémre tette, mintha megakarná szilárdítani a köztünk lévő kapcsolatot. Majd megcsókoltam. Először egészen lágyan és gyöngéden, majd egyre követelőzőbben. Nyelvemmel szétnyitottam ajkait, hogy felfedeztem puha száját. Közben pedig a nyakszirtjét simogattam. Mielőtt végképp elmerültem a csók érzéki gyönyörében, legutolsó összefüggő gondolatom az volt, hogy szeretem Jesse-t. Valódi, igaz szerelemmel. Majd levegő hiányában elváltak ajkaink és egymásnak támasztottuk homlokunkat.
- Szeretlek! - nyomtam egy puszit az orrahegyére.
- Én is szeretlek! - bújt hozzám. 
Majd visszaültünk a helyünkre. A mosoly pedig levakarhatatlan volt mind a kettőnk arcáról.  Viszont Jesse arckifejezése hirtelen komoly lett, megrémített...
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Csak annyi, hogy remélem tudod a gyereknek apára lesz szüksége - mondta.
Teljességgel igaza van. Magam mögött kell, hogy hagyjam az illegális üzletelést. Mert ha folytatnám nem lennék jó példa a gyerekem számára és bármikor lebukhatok, ezzel megakadályozva, hogy minden egyes percemet vele töltsem. A jövő hónapban lesz egy nagy balhé, amivel sok pénzt fogunk kaszálni... És úgy tervezem, ezután "nyugdíja megyek". Tudom, hogy ennek Jesse örülni fog és ezután csak ő és én leszünk, nem kell majd semmitől se félnünk. Normális munkám lesz és talán normális életem is.
- Tudom, Kicsim - mutattam egy biztató mosolyt számára.
Majd tovább tervezgettük a közös jövőnket, órákon át beszélgettünk erről. Viszont mikor már elég későre járt az idő haza felé vettük az irányt. Csend uralkodott a kocsiban, de nem az a tipikus kínos hallgatás, hanem egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Nem kellettek ahhoz szavak, hogy tudjuk mire gondol a másik. 
- Liam! - csúsztatta Jesse a kezét az enyémre és aggódóan rám nézett.
Először azt hittem, hogy a babával van baj, majd felfigyeltem, hogy egy rendőr autó villog mögöttünk és int, hogy húzódjunk le. Be kell vallanom nagy kő esett le a szívemről, nem tudom mi lett volna akkor, ha már most valami baja esik a gyereknek még azelőtt, hogy legalább egyszer a karjaimban tartottam volna őt. De a zsaruk se a legjobb dolgok a világon, viszont ha nem állok félre akkor még nagyobb balhé lesz, így félre húzódtam. Jesse még mindig aggódó tekintettel vizslatott engem.
- Nem lesz semmi baj - nyomtam egy puszit az arcára nyugtatás képpen.
Egy aprót bólintott és erősen szorongatta a kezem. A mögöttünk megálló rendőrautóból lassan kiszállt egy fiatal ember és ide camogott hozzánk. A zseblámpájával bevilágított a kocsiba és pontosan bele az arcunkba.
- Valami baj van biztos úr? - kérdeztem hunyorogva a zseblámpa fényétől.
- Ön Liam Payne? - húzta össze a szemöldökét és furcsán méregetett engem.
- Igen, miért? - kérdeztem és elengedtem Jesse kezét.
- Jól van, akkor szálljon ki a kocsiból és meglátogatunk szépen egy önnek megfelelő cellát - nyitotta ki az ajtót mellettem.
Tudtam mi van a háttérben, ez a fazon egyáltalán nem akar engem sehova se vinni... Csak szeretné, ha váltanék pár sort a felettesével és szeretné ha mondhatnék pár öröm hírt a számára.
- Te menj haza! Én is otthon leszek hamarosan. Szeretlek! - nyomtam egy gyors puszit Jesse szájára.
Ő megértően bólogatott, hisz ilyen már többször is előfordult velünk, de megígértem neki mindig, hogy minden rendben lesz... Ő hitt nekem és ez most se lesz másképp. A szavamat mindig betartom, sose szegem meg. Majd kiléptem a kocsiból, a zsaru egyből a kezemre rakta a szoros bilincset és elkezdett lökdösni a rendőr autó felé. Játszottam a szerepem és mentem, nem akarom, hogy Jesse rájöjjön arra, amit a háta mögött csinálok. Nem egy szép dologról van szó, de ha ez kell ahhoz, hogy normális életem legyen akkor oké. Mikor odaértünk a kocsihoz a pasas kinyitotta a hátsó ajtót és szószerint belökött. 
- Szia, Liam! - fordult felém mosolyogva Mike.
Akkor jól gondoltam, hogy ő lesz az. Már jó ideje együtt dolgozunk. Én segítek neki lebuktatni a haverjaimat ő pedig tisztáz engem minden ellenem szóló vád alól. Nem érdekel, hogy így tégla lettem, csak az a lényeg, hogy ez így jó lesz nekem. 
- Csá! - vigyorogtam rá, a sofőr pedig elindult. - Leszeded még ma? - nyújtottam felé a kezem.
Felhúzta a szemöldökét és megszabadított a bilincstől. Így máris jobban éreztem magam. 
- Mondd mit tudsz! - mondta Mike flegmán és elkezdett menőzni a rágózásával.
Soha, de soha nem lennénk jobban már a stílusa miatt, de nem is kell barátoknak lennünk. Egészen addig míg nem vágjuk át a másikat, mert ha ő ezt megteszi a családja nem sokáig fog az elő emberek közé tartozni. 
- Jövő hónapban lesz egy nagy balhénk. Na, ott rajtuk üthennél - bámultam ki az ablakon.
- Mikor? Hol? Mondj el minden részletet! - egyből akaratoskodott. 
- Azt majd később beszéljük meg - mondtam.
Bírom, hogy mindig csak kérdezősködik. Kis nyomi. Legutóbb is amikor elkaphatta volna őket, elbaszta. De ha most ezt is elrontja akkor pápá lesz neki. És ha véletlenül kitálalna, hogy én segítettem neki, akkor is gyönyörű halála lesz. A többiek a tenyeremből esznek, senki se fog hinni pont egy zsarunak. Főleg Nathan nem és ha ő mellettem van akkor a többieket is könnyebb magam mellé állítani. Csak egy baj van Nathan kezd fölemelkedni, azt hiszem a helyemre pályázik és ez nekem nagyon nem tetszik. Utálom, hogy mindig főnökösködni akar, uralkodó típus, tehát vezető szerepe van. 
- Jó, de minél hamarabb várom az infót - nézett rám komolyan.