4. rész:

Sziasztok!
Most egy kicsit szomorú vagyok...:( jó olvasást!!!!

Harry szemszöge

Május 8. (szombat)

Olyan unalmas ez az egész nap, már délután 4 van és nem történt semmi izgalmas. Azon filózok, hogy felhívom a bordélyházat, hogy küldjenek már valami jó bigét számomra. Kedvemre szórakoznék vele. Hosszú szőke haja a seggéig érne, egy könnyen lekapható miniruhát viselne, hogy ne bajlódójak ezzel... hmmm maga lenne az élvezet. Lelki szemeim előtt látom, hogy mit csinálnék vele, tuti másnap is erről beszélne és még többet akarna belőlem... A gondolataimból a telefonom pittyegése zavart meg. Pont jókor, most jött volna a legjobb rész... Felkaptam a telefonom az asztalról és megnéztem az üzenetet. Egy ismeretlen számról jött... "Ma verseny 11-kor a Buzolic és a Kennedy utca sarkán." Na végre! Nem is tudom mikor vettem részt ilyenen, legutoljára amikor ott voltam egy ilyen eseményen csak fogadtam és jó sokat nyertem. De most a versenyzők között leszek, talán elismernek majd engem ha én leszek az első. És nem Nathan lesz az ünnepelt, aki minden héten ott van és sose van 2.-nál rosszabb helyen. Már nagyon elegem van belőle, abból a nagyképű pofájából és hogy azt hiszi övé a világ. Néha úgy felképelném őt, de félek nagyobbat kapnék vissza. Szerencsémre ma Nath nem lesz ott a versenyen, mert valami külön munkát adott neki Liam. Úgy érzem ma jött el az én időm. Mielőtt elindultam volna a verseny helyszínére, lezuhanyoztam és felöltöztem. Fél 10 felé járhat az idő, lementem a pincémbe, hogy autót válasszak. Egy garázst alakítottam ki itt, hogy az én kicsikéim jól legyenek. Suzytól kezdve Gerdáig, mindegyiket egytől-egyig szeretem. De ma egy különleges szerzeményemmel fogok az úton repeszteni. A sarokban ott lapul az én Meggiem, az öreglány egy 1969-es Dodge Charger Smoky. A fekete metál hibátlan a karosszériáján, a belsője igazi bőr. Egyszerűen maga az álom. A dobozból kivettem a slusszkulcsot és beszálltam ebbe az antik darabba.Mindig felemelő érzés ezt az illatot érezni, amikor beleülok ebbe a szépségébe. És az a hangja, ajjjh... a hideg is kiráz tőle. Bedugtam az indítóba a kulcsot és elindultam az eseményre. A motort bőgettem, ahogy tudtam. Csak egy kicsit néztek az utcán meg, de ez most nagyon jól esett. A verseny előtt kb 35 perccel hamarabb érkeztem, de már így is sokan voltak itt. Greg a kínai negyed főnöke és az emberei. Hogy én mennyire utálom a kínaiakat... szemtelen kis dögök, az egyszer fix. Itt van a másik nagykutya is, Brad. Az ő része a város külvárosa, nyugodt kis környéknek tűnik, de csak tűnik, legalábbis nappal. Mindenki itt van, akinek nagy hírneve van az alvilágban. Sok jó pontot szerezhetek, ha jól csinálok mindent. És lehetek olyan népszerű, mint Nathan. Hanyagul kivágtam az ajtót és lazán kiszálltam a járműből. A többiek észre se vettek, csak páran a szemüksarkából vizslattak a járgányom. Nem is tudom mire számítottam, hogy egyből eljenezni fognak. Neki támaszkodtam a motorháztetőnek és karba tett kézzel vártam.

- Wow, egy Dodge Charger - hallottam egy igazán szexi női hangot mögülem.

Lassan hátra fordultam és egy álomszép lánnyal találtam szembe magam. Hosszú, fekete szögegyenes haja hibátlanul omlott a vállára. A kebleit egy díszes, szögecses melltartó fedte és egy apró farmerkabátot viselt. A gyönyörű kék pedig szemeivel teljesesen megigézet, megszólalni se tudtam.

- Elvitte a cica a nyelvedet? - kérdezte az ismeretlen lány.

- Nem, csak azt hiszem álmodom - mondtam és egy kedves mosolyt küldtem felé. - Egy ilyen angyal csak álmaimban létezik.

- Nem álmodsz kisfiú - mondta és közelebb jött hozzám.

A hangja istenien csenget a fülemben. Minden mozdulatát nyomon követtem a tekintetemmel, ahogy elém sétált a mellei úgy mozogtak. A végső lökést az adta meg, amikor a karját a keble alatt összefonta. Ez így még jobban kiemelte a melleit. A szemeivel fürkészet engem és ha jól láttam egy apró mosolyra húzódott a szája. Elindult egészen addig, míg meg nem állt előttem. Megragadta a kezem és elkezdte simogatni.

- Nem vagy szerelő, ahhoz túl puha a kezed, de látom gyúrsz és szereted a tetkókat. Ez tetszik - mondta és beharapta az alsóajkát. - És mi a munkád?

- Ha elmondanám meg kellene, hogy öljelek - mosolyogtam rá és egy mozdulattal magamhoz rántottam.

A kezem szorosan a derekán tartottam. Már ezért megérte idejönni. Ilyen mázlim is csak nekem lehet, hogy egyből megtalál a legdögösebb csaj engem. Pasiból vagyok és jóhogy kihasználom ezt a helyzetet, ha már így az ölembe hullott.

- Carol!

Valószínűleg ez a neve ennek a jó kis pipinek, mert egyből oda kapta a fejét. Egy kopasz, legalább 190 centi magas, eléggé kigyúrt fazon állt ott. Na ezekkel az emberekkel nem állnék ki soha, mert tudom hogy az intenzíven kellnék fel. És ezt nem szeretném, ezért elengedtem Carolt és barátságosan elindultam felé.

- Csá tesó, Harry vagyok! - nyújtottam felé a kezem.

- Kit érdekel! Hagyd békén a csajomat! - köpte tele a pofám a nyálával.

Nem is szóltam semmit neki és így felkapta a vizet, szép. Próbáltam elmagyarázni neki, de ő ezt támadásnak vette és megragadta a nyakam. A levegőbe emelt egy kézzel, alig kaptam levegőt. Soha többet nem jövök ide, ha ezt túl élem.

- Tedd le őt, Malek! - szólt rá valaki a távolból.

Nagyon ismerős volt a hangja, mintha tudnám ki az. De a nagy melák lerakott engem. Fellélegeztem, ahogy a tüdőmbe újra friss oxigén áramlott széjjel. Hálás vagyok annak, aki rászólt erre a behemótra, hogy nem kéne megölni. A megmentőmre néztem és a szám tatva maradt. Ez mit keres itt? Pont ő hiányzott ide, el fog rontani mindent. És különben is ki engedte meg neki, hogy Maggiere támaszkodjon, nagyon kényes egy jószág.

- Cső Hazz! Te hogy-hogy itt? - kérdezte Nathan hanyagul tőlem.

Meglepett ezzel a kérdésével, nem számítottam rá, hogy érdekli. Pont Nathant, aki mindenkit semmibe vesz, csak azzal a Niallal kivételezik. Nem tudom mit lát benne, egy semmire kellő alak. Ha engem választaná én minden hülyeségben benne lennék, legyen az egy emberölés vagy bármi. Élvezettel tenném, mert így talán sikerülne némi hírnevet szereznem és a nagyok közé kerülhetnék.

- Versenyt nyerni - mondtam határozottan.

Nem tudom ezen mi olyan vicces, de Nathből ezt váltotta ki. Ez ekkora hülyeség lenne, hogy nyerni akarok? Szerintem nem! Ez a faszkalap még nem látott engem vezetni, azért nevetett ki. Úgy le fogom mosni őt a pályáról, hogy tátva marad a szája. De nem csak neki, mindenkinek. Nem tudják mit rejt ez a csöppség, akin ez a nyomorék támaszkodik.

- Sok sikert hozzá - mondta és nevetve elment, de még utoljára visszafordult. - Ellenőrizd, hogy minden rendben van-e a kocsiddal, mert a jó múltkor is nagy baleset volt.

Csak néztem, ahogy sétál elfele Nath. Nem tudom ezzel a kijelentésével mire akart kilyukadni. Biztos be akart rezeltetni, hogy ne induljak. Nem fogom átnézni, mert minden rendben van Maggievel. Még soha nem hagyott cserben, kitartó kislányról van itt szó. Majd nem sokkal később egy fazon megafonnal bejelentette, hogy a versenyzők jöhetnek a rajtvonalhoz. Beültem az öreglányba és mielőtt elindultam volna, felbőgettem a motort. Az egész utca visszhangzott tőle, biztos ő is érzi, hogy ma nagy nap van. Szép lassan elgurultam a rajthoz, csak én és Nathan voltunk még itt. Amint meglátott intett nekem, majd ő is felbőgette a motort. Az ő kocsijának zümmögő szerű hangja volt, de azért hallani lehetett, hogy nem kis motort rejt a motorháztető alatt. Egy nem akármilyen kocsiban pihent a segge egy Porsche Gemballa 980-ban. Nem kevésbe kerül egy ilyen, kb 100 milliárd fontba. Szép lassan megérkezett a többi versenyző, szebbnél szebb autó csodákkal. Ők is beálltak a rajthoz, kezdődhetett a verseny, végre. Elmondta a koma, hogy az út le van zárva és azt kell követni, majd egy körforgalomba visszafordulni. Egész éjjel erre vártam, hogy megmutassam ki vagyok én. Van egy olyan érzésem, hogy ez az este emlékezetes lesz mindenki számára. Az autók elé sétált egy szőke csajszi, levette a melltartóját.

- Vigyázz!.... Kész!.... Rajt! - lengette a levegőben a fehérneműt.

Mi meg, mint az ágyú elstartoltunk. Jobban nem is sikerült volna indítanom, pár másodperc alatt elértem a 100 km/h-át magam mögött hagyva a többieket. Imádom a sebességet, olyankor szabadnak érzem magam és nem függők senkitől. Nem mondják meg, hogy mit tegyek. A magam ura vagyok. A visszapillantóból csak Nathant láttam, a többiek biztos jól lemaradhattak. Csak mosolyogtam ezen, hogy Nath ennyire alábecsült engem. Nincs semmi baja a kocsinak, tökéletesen repeszt. Minden egyes kanyart kiválóan veszek be. De sajnos most sikerült felhoznia ennek a majomnak. A francba! Elhúzott mellettem, mint a ringispril. Ne már... Épp láttam, hogy a nitrót használta. Megkönnyebbültem, mikor ezt láttam. Én is készültem arra, hogy bevessem ezt gyorsítót. A kormánynál kipattintottam egy rekeszt, ott rejtőzik a titkos gomb. Megnyomtam és sepeec alatt 200 km/h-val mentem és úgy húztam el Nath mellett, mint az árnyék. Csak nézett elkerekedett szemekkel. Az én arcomon eléggé önelégült vigyor térült széjjel. Legalább 10 mp előnyöm volt.

- Wooo - kiáltottam, mert boldog voltam.

Elérkeztem a körforgalomhoz, ennél szebben már nem is lehetett volna bevenni. Végig drifteltem az egész kanyart. Épp visszafele tartottam Nath akkor ért a körforgalomhoz, jól lehagytalak pancser. Nem tudom melyik esze-veszet versenyző lehet az, aki velem szembe jön... Remélem kikerül engem. Ahogy közeledett egyáltalán nem változtatott az irányán, fékezni akartam és kikerülni őt, de a fékem nem fogott.

- Ne, ne Maggie! - beszéltem a kocsimhoz.

A kormányt ide-oda forgattam, de a másik vezető is ugyanazt tette. Mi a faszomat akar ez, már pár méterre volt tőlem, gyors elrántottam a kormányt kikerülve őt, de a kocsim kifarolt és felborult, egyenesen az árokba zuhantam és közben bevertem a fejem a kormányba. Iszonyatosan sajgott a buksim. Csak a biztonságiövnek köszönhettem, hogy nem estem ki a kocsiból és repültem métereket. Minél előbb menekülni akartam innen, de ebben megakadályozott az, hogy a lábam beszorult a műszerfal alá.

- Az ég szerelmére segítsen már valaki! - kiabáltam torkom szakadtából.

- Át kellett volna nézned a kocsit! - mondta nem messze tőlem egy sötét alak.

Majd egyre közelebb jött és az illatott felismertem, benzint öntött a kocsimra.

- Mit csinálsz? - kérdeztem meg tőle.

- Segítek, hogy ne rontsd tovább a levegőt, Harry! - mondta ki hangsúlyosan a nevemet.

Tudni akarom, hogy ki akar megölni engem, tudnom kell ki akar a túlvilágra küldeni. Ezért megragadtam a lábát és egy hirtelen mozdulattal megrántottam, mire ő a földdel egy szintbe került. Tudhattam volna, hogy ő lesz az, olyan kis sunyi alak, látszott rajta mindig is, hogy valamit titkol.

- Ügyes vagy Harry! Legalább tudod, hogy milyen arc fog kinevetni mikor meghalsz! - állt föl a földről nevetve és tovább folytatta a benzin folyatást a kocsira.

Talán tudom miért teszi ezt velem. Múltkor láttam egy képet róla és egy csajról. És a lányt felismertem... Nem emlékszem mikor volt, de rémlik, hogy jól elbántunk vele a többiekkel, keményen széjjel basztuk. Valószínű, hogy valakije lehetett és most ezért bosszút áll.

- Imádtam a kurvád, olyan kis ártatlan volt - szóltam be neki, hisz úgyis itt a vég.

- A pokolban fogsz szétrohadni, mint a többiek - ejtette ki a kezéből a gyufát és láttam, hogy a lángok egyre jobban közelednek.

Egészen addig, amíg körül nem vették a kocsit és lángokban nem állt. Először csak meleg volt, majd olyan szinten elviselhetetlen volt a hőség, hogy kezdett felhólyagosodni a bőröm és kín fájdalmak között szétégtem. És az utolsó, amit a földi életemből hallottam a gonosz nevetése. 

3. rész:

Sziasztok! :D
Megint egy újabb hétfő és egy újabb rész :) sikeresen bejelnthetem, hogy átléptük az 1000 látogatót <3 megkapta az oldal az első díját is :) remélem jó lett ez a rész és tetszik az alap történet is :) igazán örülnék a részeknél egy pár kominak, mert jó érzéssel tölt el ezeket olvasni és jobb kedvem van írni is az egészet :D Pusziiiiii <3

Siva szemszöge

Május 7. (péntek)

Este volt, csak a hold fénye világított... Én meg sétáltam az erdőben várva a vele való találkozásra. Furdalt a kíváncsiság mégis mit is tudhatott meg Niall-ről. Róla, aki a legártalmatlanabb közöttünk. Mindig jól jön a plusz információ legalább jó pontot szerezhetek Liam-nál. De egy kicsit félek ettől a találkozástól, múltkor is szinte megölt a tekintetével és mindig olyan ellenszenves velem... Valahogy ehhez az erdőhöz tudnám hasonlítani olyan gonosz és sötét. Ahogy lassan közeledtem a megbeszélt találkozó hely felé egyre furcsább hangokra lettem figyelmes és olyan érzésem volt mintha valaki figyelne. Ezért egyre gyorsabban szedtem a lábam viszont túl figyelmetlen voltam. Beleestem egy csapdába, csak zuhantam a mélybe míg földet nem értem. Majd hangos csapódásokra lettem figyelmes és láttam ahogy a ketrec teteje amibe beleestem becsukódott és sötétség vett körül.

- Segítség, valaki segítsen! - álltam fel és rángattam a rácsot.

Mitha ezzel sokra mennék, senki se hall engem. Egyedül vagyok a sötétben... Előre pillantottam és láttam, hogy fényesség villant fel a távolból. Ahogy egyre jobban közeledett felém, még jobban kirajzolódtak az illető kemény arcvonásai. Ő volt az, tudhattam volna, hogy egy csapda lesz. Már csak az a kérdés, hogy: miért? Tudom, hogy soha se szimpatizáltunk, de azért nem hiszem, hogy be kéne zárni egy ketrecbe. Felnőtt férfiak vagyunk megtudtuk volna beszélni normálisan is, nem kellene ilyen gyerekes módszerekhez folyamodni.

- Haver jól vagy? Azt se tudtam, hogy élsz vagy halsz mikor bele estél ebbe a kis izébe - világított a pofámba a telefonjával.

Fura, hogy nem ő tette ezt velem... Lehet, hogy másnak állították ezt a csapdát én meg idétlen voltam és beleestem... De nem tehetek róla, hogy két bal lábas vagyok.

- Ne csak állj ott! Haldjál és szedj ki innen! - parancsoltam rá.

Hallgatott rám és amilyen gyorsan csak tudott kiszabadított ebből a ketrecből. Egyszerűen felemelő érzés volt kijönni ebből a kalitkából.

- Hova olyan sietősen? Nem mondtam, hogy elmehetsz - változott át a hangja hideggé, majd egy szúró fájdalmat éreztem a nyaki artériámban.

És éreztem, hogy az injekcióban lévő folyadék végig áramlik minden egyes testrészemen. A hatása gyorsan érezhető volt, ezáltal erőtlenül a földre rogytam.

- Van néhány kérdésem hozzád, amikre őszinte választ várok! - mondta rezzenéstelen arccal.

Majd a zsebében kezdett el kotorászni és kihúzott onnan egy bicskát. Büszkén pörgette a kezében... Szép lassan lehajolt hozzám és a pólómnál fogva felültetett a falhoz. Ahogy a szemembe nézett láttam az irántam érzett gyűlöletét a tekintetében. Bármit is akar tőlem megtudni, nem fogom könnyen adni magam, tartani fogom a szám, bármi áron.

- Te és a barátaid 2 éve egy szép nyári estén csúnyán bántatok egy lánnyal. Miért? - szorította a bicskát a nyakamhoz.

2 éve... 2 éve... Nem rémlik semmilyen lány. Fogalmam sincs miről beszél, de ha tudnám akkor se mondanám el. Viszont mondanom kéne mégis valamit, mert ahogy látom beszámíthatatlan állapotban van.

- Nem tudom miről beszélsz - próbáltam minél határozottabbnak tűnni.

- Nem tudod? Ott voltál te is! - mondta ingerülten és még erősebben a nyakamhoz nyomta a kést és éreztem, ahogy kibuggyan a vérem.

- Tényleg nem tudom miről beszélsz - álltam a tekintetét.

A szemei vérben forogtak. Messziről ki lehetett volna szúrni, hogy valaki nagyon felbaszta az agyát és ez a valaki most én vagyok. Lehet nem kellett volna ezt csinálnom, de egyszerűen nem tudom ki az a lány.

- A lófaszt nem! - lendítette az öklét és bemosott egyet.

Pár pillanatig a látásom homályos volt majd kezdett kitisztulni. A földön feküdtem védtelenül, mint egy árva gyerek. Ő pedig kihasználta ezt és elkezdett rugdosni. A bordáimat célozta, amik egyre jobban fájtak. Nem tudom meddig bírom még elviselni ezt a kínt. Ő csak rugdosott tovább én meg nem bírtam védekezni ellene.

- Még mindig nem rémlik? - szűrte ki a fogai közül.

Erőm nem volt megszólalni ezért csak ráztam a fejem, hogy nem. Ezzel még jobban felbőszítettem és a bicskáját többször egymás után belém döfte. Éreztem, hogy a kés áthatol a bőrömön és a húsomon, ezzel még nagyobb fájdalmat okozva nekem. A pólóm vérben tocsogott. Majd egy utolsó döfést mért rám és elsötétült minden.

#később

Erőtlenül nyitottam ki a szememet, de még így is sötétség fogadott. Nem tudom hol vagyok, de azt tudom, hogy fáj mindenem. Valami kis helységben lehetek, az illat alapján amit érzek beton és nagyon friss. Nem tudom elhinni, hogy ez befalazott engem, ki tudja hova.

- Se...gít...ség - suttogtam, mivel alig volt erőm.

De valahogy nem is hittem, hogy valaki meghallja és már abba se hiszek, hogy valaki egyszer rám talál, élve. Nem ilyen halált képzeltem magamnak. Szerettem volna megélni az idős kort egy csodálatos nővel az oldalamon. Szerettem volna gyerekeket, unokákat, akikkel együtt tudok játszani. Már el is terveztem, hogy az alvilági múltamam magam mögött hagyom és egyszerűen boldog leszek. Erre ez befalaz engem és itt hagy megrohadni és közben meg is foszt az elképzelt jövőmtől.

#1. Díj

Köszönöm szépen Zuzaa Zuzii-nak! :D

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Írj 11 kérdést
4. Küld tovább a díjat 11 bloggernek


11 dolog rólam:
1. most fogok érettségizni :) 
2. húgommal vezetjük a blogot :D
3. szeretem az állatokat <3
4. sorozatfüggő vagyok *.*
5. szeretem a nem sablonos blogokat olvasni :D
6. van egy édes cicám *-*
7. szeretek bulizni
8. szeretem a bandákat <3 
9. fél évkor lesz egy pár 2-esem xd
10. jelenleg szingli vagyok
11. imádom az olvasóimat!!!!!! :D <3


11 válasz:
1. Büszke vagy az írásodra? - igen :)
2. Büszke vagy a kinézetedre? - szerintem elég jó lett :)
3. Mi ihlette a blogod? - kevés horror blogot olvastam és gondoltam kipróbálom magam ebben a stílusban is :D
4. (Ha van) te csinaltad a fejlécet? - a húgom készítette ;D
5. Mi a kedvenc filmed? - talán a Családi üzelmek és az Apa ég!
6. Kedvenc blogod? - nincs
7. Szereted a magyar zenét? - elmegy :)
8. Milyen nyelveken tanulsz? - magyart :) és persze angolt
9. Hova mennél el legszivesebben nyaralni? - nem kérdés :D Angliába és USA-ba valahova
10. Hány blogod van? - van egy pár :) Where is the One Direction??? :O (1. blogomnak ezt érzem), I hate my life, I quit!
11. Van testvéred? - igen egy húgom :D

11 kérdés:
1. Kedvenc tantárgyad?
2. Tervezel még egy blogot?
3. Jövőben szeretnél az írással foglalkozni?
4. Kedvenc énekesed?
5. Kedvenc sorozatod?
6. Honnan jött az ötlet a bloghoz?
7. Szeretsz bulizni?
8. Tettél már rossz dolgot? (ha igen, akkor mit?)
9. Kedvenc színészed?
10. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
11. Mit üzensz az olvasóidnak?

11 blogger:
HadleyM

Ni ki
Lili Malik
Yskirde

2. rész:

Sziasztok! :D
Szóval itt az újabb rész :) Sok hozzáfűznivalóm nincs, csak annyi, hogy továbbra is ilyen érdeklődést kérek az oldal iránt <3 Amint látjátok szívesen végzek blogcseréket és mindenkit kiteszek :) Köszönöm a 9 feliartkozót és 790 oldalmegjelenítést <3 Jó olvasást! szeri van, Puszi :D

Niall szemszöge

Május 6. (csütörtök)

A buliban a törzshelyem a bárpult, a vendégeim itt mindig megtalálnak. Éjfél körül lehet, egy csütörtök estéhez képest sokan vannak, ez bizonyítja azt is, hogy a cuccnak a felét már eladtam. A táncoló lányok látványa, pedig izgalmat keltett bennem, ahogy olyan édesen riszálták a popsijukat. De az egyikük igazán felkeltette az érdeklődésemet, már a hajszínével is kitűnt a tömegből. Hosszú, tűz vörös haja rendezetten omlott vállára. A rövid tengerszínű miniruhája pedig egyből beindította a piszkos fantáziámat. Szívesen meglesném az alatta lévő domborulatait. Egészen addig legeltettem a szemem ezen a csodálatos lányon, míg egy elég terebélyes ember el nem takarta ezt a gyönyörű látványt és mire végre elhaladt előttem, a dögös vörösnek hűlt helye volt. A tekintetemmel mindenhol őt kerestem, de akár merre néztem ő nem volt sehol. Beletörődve, hogy eltűnt, elindultam a mosdó felé, mert már egyébként is nagyon kellett pisilnem. Ahogy elértem a 'férfi wc' feliratú ajtóhoz, beléptem... Bementem a fülkébe és élvégeztem a teendőmet...

- Hova a faszomba tűntél? - csapta be erőteljesen az ajtót egy srác.

De úgy, hogy még a wc fülke is berezonált... Valakit nagyon kereshet, igazán nem lennék az illető helyében. Feldúltnak tűnt a srác, ki tudja mire lehet képes. Viszont furdalt a kíváncsiság így, kikukucskáltam a budin lévő lyukon. Nem erre a látványra számítottam... Nem is tudtam, hogy itt van a buliban. Szólhatott volna, hogy valakit el kell intézni, szívesen segítettem volna.

- Hogy a büdös életbe tudtalak szemelől veszíteni téged? Pedig csak centikre voltál tőlem, hogy elkapjalak. Nem baj, megtalállak bárhol is légy és fájdalmat fogok okozni neked az összes barátod halálával, én meg röhögve fogom végig nézni, ahogy szenvedsz - torzult el a feje a tükörben, miközben kimondta ezeket a mondatokat. - Boldogsággal fog eltölteni a fájdalmad és élvezettel fog elönteni, ahogy az életdért fogsz küzdeni és minden egyes percben abban fogsz reménykedni, hogy van tőlem menekvés. De ez nem igaz, mert előlem nincs menekvés. És senkinek se fog feltűnni, hogy eltűntél, mert egy jelentéktelen kis senki vagy. Egy gyáva féreg , aki a budiban bujkál előlem - húzódott gonosz mosolyra a szája és egy hirtelen mozdulattal megfordult.

Egy pillanatig reménykedtem abban, hogy nem rólam van szó, de amikor találkozott a tekintetünk, a szeme mindent elárult. Egész végig rólam volt beszélt, engem akart elkapni... De mégis mit követtem el, hogy ezt érdemlem? És a többiek, ők mit tettek? Nem értem az egészet, azt se, hogy miért akar végezni velünk, hisz a barátunk és bízunk benne.

- Kop-kop - kopogtatott az ajtón. - Tudom, hogy itt vagy Niall!

Most légy okos, Horan! Gyorsan találj ki valamit és verd ki gyors a fejedből, hogy ő valaha is a barátod volt. Meg akar ölni téged! Ez lebegjen a szemed előtt! Gondolj bele mit tenne ő, próbáld meg felhasználni a saját fegyverét ellene. Majd vettem egy mély levegőt és kirontottam. Szaporán véve a levegőt néztem körbe, de nem láttam őt sehol. Majd egy tompa fájdalmat éreztem a fejemnél és elsötétült minden...

#később#

- Ébresztő, bazd meg! - éreztem egy hasító fájdalmat a hasamnál.

Egyből kipattantak a szemeim és a mocskos képével találtam szembe magam, de az ütését a sokk hatására meg se éreztem. Szívesen viszonoztam volna a gesztusát, de valami meggátolt ebben. A szememet óvatosan a bal oldalamra vezettem és láttam, hogy láncokkal van kifeszítve minden végtagom. Megpróbáltam kiszabadulni, de a lánc még jobban belemélyedt a bőrömbe. Ő meg nevetve nézte végig a próbálkozásomat, azt hiszem jót szórakozott rajtam. És az a gúnnyal teli vigyor levakarhatatlan volt a képéről...

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem kétségbeesetten.

- A halálod - mondta ki nemes egyszerűséggel. - De még nem most és nem itt - fordult sarkon és kifele vette az irányt.

- Várj! Miért? - szóltam utána.

Ő megállt, a kezeit ökölbe szorította és ezáltal megfeszült minden izma. Éreztem, hogy kényes témába tapintottam, de egyszerűen nem tudom mit tennünk. Lassan hátra fordította a fejét és rám emelte a tekintetét.

- 2 éve egy óriási baklövést követtél el, amiért most szenvedni fogsz - mondta teljes haraggal a hangjában és elhagyta a helyiséget.

Szeretném tudni, hogy mire akart ezzel célozni, de fogalmam sincs. Abban az időben több rossz dolgot is elkövetettem, de nem jut eszembe egy olyan eset se, amiért halált érdemelnék. Szeretnék innen kijutni és figyelmeztetni a többieket, hogy mi vár rájuk. De sajnos nem tudok, mert a lánc erős, én meg gyenge. Csak a szerencsében bízhatok, hogy a többiek elkezdenek keresni és rám találnak.

1. rész:

Sziasztok! :D
Itt is lenne az első rész :) Remélem olyan lett, amilyenre számítottatok és ne ijedjetek meg nem csak Nathan szemszöge lesz, hanem szinte mindenkiéből lesz írva. :D Nem is rabolom tovább az időtöket, jó olvasást! :D és ne felejtsetek el komizni, ha tetszik vagy bármi  javaslatotok van :) Szeri van, puszi <3

Nathan szemszöge

Május 5. (szerda)

- Ébresztő, Sykes! - kiabálta egy ismerős pasas hang.

Majd éreztem egy kemény ütést az oldalamon. Fájt, iszonyatosan fájt, de ennek hangot nem tudtam adni, mert még annyi erőm se volt.

- Azt mondtam, ébresztő! - fosztott meg a takaróm melegétől.

Egyből kipantattak a szemeim, amikor megcsapott a hűvös szellő. A fehér színben pompázó szobám fala tárult elém elsőnek. Majd ezt a látványt elrontotta az a nyálgép fejű, buzeráns kispöcs. A hónapban már másodjára van itt az ölebeivel. Egyszerűen képtelen felfogni azt, hogy nem vagyok olyan felelőtlen, hogy itthon tartsam a cuccot... De hát mit várok tőlük, mocskos zsaruk... Főleg ez a Mike. Apuci kicsi fia, aki azt hiszi tisztelik miközben a háta mögött lenézik...Soha nem fog felérni az apjához, soha a büdös életben nem fogok újra a rács mögé kerülni. Inkább döglök meg, minthogy ott rohadjak szét. Igaz, apucinak sikerült oda juttatnia, de többet nem fogom elkövetni azt a hibát, mint anno.

- Jó, bazd meg mindjárt kelek, de amúgy máskor hozhatnál valami jó nőt magaddal! Ameddig ti kutakodnátok addig én szívesen eljátszadoznék vele, te meg ha akarnád tarthatnád a gyertyát - mondtam gorombán, de egyszerűen nem akarok vele szebben beszélni.

Erőt vettem magamon és sikeresen felültem az ágyban... Még mielőtt hanyagul leraktam volna a lábam a hideg padlóra rájuk emeltem a megvető tekintetem. Az egész bagázs szánalmas, egytől-egyig. Unalmasak már ezek a hülye látogatásaik, legalább szólnának, hogy mikor jönnek, mert akkor felkészülnék egy kis nasival. Külön Mike számára csinálnék patkánymérges pitét, aztán végig néznem, hogy szenved és hogy döglik meg a szemem láttára. Ahogy ez végig futott az agyamon a számon egy gúnyos vigyor jelent meg, de élvezném én ezt az egészet...

- Minek vigyorogsz, Sykes? Talán érzed a veszted? - forgatta a kezében lévő gumibotot.

- Ha érezném a vesztemet te már a saját véredben feküdnél a padlón - vetettem hozzá félvállról.

Fogadni mernék, hogy ezt a mondatomat nem vette komolyan, de ha veszélyben érezném magam akkor lelkiismeret nélkül elvágnám a torkát. De szerencséjére szó sincs semmiféle bajról, pedig szívesen eltávolítanám az élők sorából.

Mike épp azt hiszem mondani akart volna valamit, de megzavarta őt ebben a telefonom csörgése... Áldom a mobilom, így legalább nem engedte ki a szennyvíz szagot a szájából. Automatikusan nyúltam felé, de ez a semmire való kis sünöcske erőteljesen ráütött a kezemnél lévő porcra a botjával. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lüktet a helye, mert kibaszottul fájt, de nem lennék Nathan Sykes, ha ezt most kimutatnám.

- Mit képzelsz magadról? - szűrtem ki a fogaim közül és szép lassan felálltam ülő helyzetemből.

A számat széles mosolyra húztam és egy hirtelen mozdulattal a falhoz löktem Mike-ot. Majd a gumibotját kicsavartam a kezéből és a torkához szorítottam. Dühös voltam, iszonyat dühös... Még egy mocskos zsaru se bánhat így velem. Anyám se emelt rám egyszer se kezet, pedig mennyiszer megtehette volna és nem most fogom elkezdeni azt, hogy tűrjem, ahogy lekelező módon viselkednek velem.

- Fáj, mi? - kérdeztem gúnyos mosollyal és még jobban a nyakához szorítottam a botot.

A szeméből halál nyugalom sugárzott, higgadt volt, nem félt TŐLEM! Tőlem, akiről mindenki tudja, hogy jobb nem felkúrni az agyam, mert annak rossz vége lesz és Mike most, pont ezt teszi velem, feszegeti a határaimat.

- Főnök, tiszta! - nyitott be az ajtón az egyik pincsije.

Én mintha meg se hallottam volna tovább szorongattam a bottal. Mike feje már a piros paprika színében pompázott egy kis padlizsánnal keverve, de a szemeiben még mindig nem láttam azt a rettegést, amitől annyira boldog lennék. Nem sokkal később 4 erős markot éreztem az izmos karomon, amik egy mozdulattal elrántottak Mike-tól. Gyorsan szedték a sátorfájukat, egy perc se kellett, hogy elhagyják a házamat. Megkönnyebbülés volt, amikor a szaros picsájukkal kiléptek az ajtón, legalább nem rontják tovább a levegőt. Utálom, hogy imádnak idejönni látogatóba a nagy semmiért. Felőlem itt is lakhatnának, csak egy napnál tovább biztos nem bírnám őket elviselni. Annyira felhúznák az agyam, hogy mindenkit egyesével mészárolnék le.
Nem tudom mennyi idő telt el mire lenyugodtam, de csak arra eszméltem föl, hogy egy ismerős duda hang csapta meg a fülemet. Ekkor tudatosult bennem, hogy a csipet-csapat jött értem, mert el kell intéznünk pár dolgot, így gyors összekaptam magam és kimentem, beültem a kocsiba és elindultunk. Az autóban hátul foglaltam helyet Harry mellett. Ő egy igazán jó arc, csak úgy hiszem, nem nagyon illik közénk... Minden meg van benne, de mégis valami hiányzik, ami nélkül csak azaz átlagos drog diller. Se túl merész, se túl gyáva, de egyedül semmire se menne, de ennek ellenére bírom azt a göndör fejét. És a kocsiban itt ül, pont Harry előtt Tom is. Vele igazán jó együtt dolgozni, imádom a közös melókat vele, de egyben sajnálom szegény áldozatunkat, nem lennék a helyében. Mert amit pschyo Tom kitalál azt én véghez viszem és együtt élvezzük, hogyan szenved órákon át az illető. A sofőr pedig nem más, mint a legjobb haverom Niall. Mondhatni csak benne bízok meg, mióta kikerültem a sittről... 14 éves koromtól 5 évet töltöttem azon a lepraterepen, mert megöltem anyám szeretőjét - Anyu azóta se áll velem szóba - És ott ismerkedtem meg 18 évesen Niall-el, ő volt a legjobb cellatárs az évek alatt. Azt mondta autólopásért csukták le, de ez valahogy sose illett hozzá... A mai napig úgy érzem, hogy valami más is volt a háttérben, de nem meri elmondani. Én meg nem faggatom, mivel ez magánügy és ha nem akarja az orromra kötni, akkor nem fogok érte kiakadni.
Nem sokkal később Harry feltett egy hülye kérdést Niall-nek, amiben semmi értelmességet nem fedeztem fel. Viszont ők ezen nevettek egész úton. Megkönnyebbülés volt mikor megérkeztünk és végre kiszállhattam a kocsiból, már elegem volt a nevetésükből, kibaszott idegesítőek voltak. Lomha léptekkel elindultam a raktárhoz, a többiek meg majd jönnek, nem érdekelnek. Belépve az ajtón egyből megpillantottam Liam-ot és Siva-t, ahogy látom Payne úr már megint ideges... Nem értem miért hisz csak fél órát kestünk. Meg amúgyis, ha így folytatja lassan nem lesz haja. Siva meg karbatett kézzel nézi, ahogy haverja égeti a felesleges kalóriát azzal, hogy ide-oda járkál. Eléggé vicces látványt nyújtottak így... Amikor a többiek utolértek engem odasétáltunk a kis főnököcskékhez.

- Mégis mit képzeltek magatokról? Tudjátok, hogy az idő pénz és a lebukás veszélye nagy! - mondta a szemembe nézve Liam.

Mintha gondolatolvasó lenne és tudná, hogy miattam késtünk. Persze, egyből engem kell hibáztatni, véletlenül se jutna az eszébe, hogy most Harry a ludas, ami nem igaz, de mindegy.

- Igen, Nathan! Ha így haladsz repülni fogsz - mosolygott rám gúnyosan Siva, azzal a hal fejével.

De eskü úgy nézni, mint Oscar a cápameséből. Meg mit pofázik nekem? Egy senki a szemembe, egyáltalán nem adok a véleményére. Nem csinál semmit, csak itt nyalizik Liam-nak.

- Ok! - néztem Siva-ra, de úgy hogyha a tekintetem ölni tudna, ő már rég halott lenne.

Egyszer megtanulja, hogy ne jártassa nekem a száját vagy majd én megtanítom. Majd Liam a kezünkbe nyomta a heti anyag kábszerünket és elmondta a szokásos dumáját, hogy lehetőleg 16 évnél aluliaknak ne agyunk, a dupláját kérjük érte és mi ne használjunk belőle... Majd még ránk sózott valami hülye cuccokat, hogy vigyük el, mert neki nincs ideje. Basszus nem a csicskái vagyunk, hanem az alkalmazottjai, nekünk is van jobb dolgunk ennél.

- Gyere! - biccentett nekem Niall.

Én meg nem tudtam mást tenni, utána mentem és elindultunk a két nyomorékhoz. Az a kettő lopott cuccokat árul a botjában, ez a hierarchia legalja. Erre fel mindig teszik magukat, mintha valami kis királyok lennének. Nem vagyok rájuk féltékeny, csak egy idő után már meguntam ezt. Jay a rosszabb, Louis még elviselhető, de ha nem muszáj nem vagyok velük egy légtérben. Főleg, ha megérzem Jay szagát elájulok, legalább fürdene meg vagy fújná be magát, az izzadós embereknek, mint ő már kitaláltak egy külön fajta dezodort, pénze meg van megvenni. Ezekkel a visszataszító gondolatokkal érkeztünk meg a környék legcsozébb helye elé.

- Majd én beviszem! - kaptam ki Harry kezéből a szatyrot és kiszálltam a kocsiból.

Még mindig jobb bemenni a boltba, mint az autóba maradni és hallgatni az unalmasabbnál unalmasabb sztorikat, amik engem teljesen hidegen hagynak. Majd szép lassan betettem a lábam a mocskos kis helyiségbe. A könyveken a polcon 2 kiló por lehetett, a kaják fele penészedett. Jó undorító ez a bolt, ki tudja, hogy a polcokon mennyi csótány mászkálhat. Na ezért nem járok én ide. Még a végén elájulok Jay szagától és összeszedek valami betegséget a földről, még szerencse, hogy most nincs itt, mert nem érzem az a kellemes illatát.

- Csá! - köszönt Lou a pultból.

Ráemeltem a tekintetem, mikor utoljára láttam szakállas volt. Most úgy tűnik megszabadult tőle, végre egy jó döntést is hozott.

- Nesze! - dobtam a pultra a szatyrot. - Liam küldi! - mondtam és sietős léptekkel elhagytam ezt a fertőző helyiséget.

Trailer

Sziasztok! :D
Örömmel bejelentem, hogy elindult a blog :D Amint látjátok ez nem egy mindennapi történet, ez horror :D Kevés ilyet olvastam és gondoltam bele kezdek egybe, vagyis kipróbálom magam ebbe a műfajba is. Remélem sokan olvasni fogjátok és úgy terveztem, hogy kb hetente lesz új rész belőle. Addig iratkozzatok fel vagy komizzatok, hogy érdekel-e titeket :) A blog trailere!

Sok puszi nektek, Csajsziii_1D-TW

Prológus

Gyilkos szemszöge

Gyilkos, ez a szó nem a megfelelő jelző rám. Inkább mondanám magam egy kegyetlen szörnyetegnek, akit a bosszú vezérel. És most gondolom mindenki fejében megfordult egy kérdés: hogy kiket szeretnék szenvedni látni és miért? Pár éve történt, egy ártatlan lányt - aki rosszkor volt rossz helyen - néhány idióta a piszkos vágyaik kielégítése után a föld alá temetett, mint egy zsák krumplit. Azt hitték ennyivel el van intézve az egész és nem marad következmények nélkül a gyalázatos tettük. Emlékszek a mocskos pofájukra, hogy milyen élvezettel nézték végig, ahogy szenved... Szenved az a lány, akiért mindenre képes lettem volna. Elvették tőlem a legfontosabb dolgot az életemben, megfosztottak az igaz szerelemtől. Így eljött most az idő, hogy bűnhődjenek a múltban elkövetett hibájukért! Garantálni fogom, hogy szenvedni fognak és azért fognak könyörögni, hogy öljem meg őket. Mindenki egyesével meg fogja kapni a neki járó büntetését... Ezáltal lehet, hogy nem gondoltok normálisnak, de nincs szívem többé, meghalt a barátnőmmel azon a bizonyos napon! Nemcsak a szívem veszett oda, hanem egy részem is, a kedves, aranyos, szeretetre méltó srác helyét most átvette a bűntudatot nem ismerő, hidegvérű vadállat. Már akkor is mosolyra húzódik a szám, amikor a lelki szemeim előtt látom, mikor az utolsó lélegzetüket veszik ezen a világon és én csupán egy mozdulattal átküldöm a túlvilágra. Ekkor már az én játékszabályaim szerint fogunk játszani, amit én kibaszottul fogok élvezni... Muhahaha...