1. rész:

Sziasztok! :D
Itt is lenne az első rész :) Remélem olyan lett, amilyenre számítottatok és ne ijedjetek meg nem csak Nathan szemszöge lesz, hanem szinte mindenkiéből lesz írva. :D Nem is rabolom tovább az időtöket, jó olvasást! :D és ne felejtsetek el komizni, ha tetszik vagy bármi  javaslatotok van :) Szeri van, puszi <3

Nathan szemszöge

Május 5. (szerda)

- Ébresztő, Sykes! - kiabálta egy ismerős pasas hang.

Majd éreztem egy kemény ütést az oldalamon. Fájt, iszonyatosan fájt, de ennek hangot nem tudtam adni, mert még annyi erőm se volt.

- Azt mondtam, ébresztő! - fosztott meg a takaróm melegétől.

Egyből kipantattak a szemeim, amikor megcsapott a hűvös szellő. A fehér színben pompázó szobám fala tárult elém elsőnek. Majd ezt a látványt elrontotta az a nyálgép fejű, buzeráns kispöcs. A hónapban már másodjára van itt az ölebeivel. Egyszerűen képtelen felfogni azt, hogy nem vagyok olyan felelőtlen, hogy itthon tartsam a cuccot... De hát mit várok tőlük, mocskos zsaruk... Főleg ez a Mike. Apuci kicsi fia, aki azt hiszi tisztelik miközben a háta mögött lenézik...Soha nem fog felérni az apjához, soha a büdös életben nem fogok újra a rács mögé kerülni. Inkább döglök meg, minthogy ott rohadjak szét. Igaz, apucinak sikerült oda juttatnia, de többet nem fogom elkövetni azt a hibát, mint anno.

- Jó, bazd meg mindjárt kelek, de amúgy máskor hozhatnál valami jó nőt magaddal! Ameddig ti kutakodnátok addig én szívesen eljátszadoznék vele, te meg ha akarnád tarthatnád a gyertyát - mondtam gorombán, de egyszerűen nem akarok vele szebben beszélni.

Erőt vettem magamon és sikeresen felültem az ágyban... Még mielőtt hanyagul leraktam volna a lábam a hideg padlóra rájuk emeltem a megvető tekintetem. Az egész bagázs szánalmas, egytől-egyig. Unalmasak már ezek a hülye látogatásaik, legalább szólnának, hogy mikor jönnek, mert akkor felkészülnék egy kis nasival. Külön Mike számára csinálnék patkánymérges pitét, aztán végig néznem, hogy szenved és hogy döglik meg a szemem láttára. Ahogy ez végig futott az agyamon a számon egy gúnyos vigyor jelent meg, de élvezném én ezt az egészet...

- Minek vigyorogsz, Sykes? Talán érzed a veszted? - forgatta a kezében lévő gumibotot.

- Ha érezném a vesztemet te már a saját véredben feküdnél a padlón - vetettem hozzá félvállról.

Fogadni mernék, hogy ezt a mondatomat nem vette komolyan, de ha veszélyben érezném magam akkor lelkiismeret nélkül elvágnám a torkát. De szerencséjére szó sincs semmiféle bajról, pedig szívesen eltávolítanám az élők sorából.

Mike épp azt hiszem mondani akart volna valamit, de megzavarta őt ebben a telefonom csörgése... Áldom a mobilom, így legalább nem engedte ki a szennyvíz szagot a szájából. Automatikusan nyúltam felé, de ez a semmire való kis sünöcske erőteljesen ráütött a kezemnél lévő porcra a botjával. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lüktet a helye, mert kibaszottul fájt, de nem lennék Nathan Sykes, ha ezt most kimutatnám.

- Mit képzelsz magadról? - szűrtem ki a fogaim közül és szép lassan felálltam ülő helyzetemből.

A számat széles mosolyra húztam és egy hirtelen mozdulattal a falhoz löktem Mike-ot. Majd a gumibotját kicsavartam a kezéből és a torkához szorítottam. Dühös voltam, iszonyat dühös... Még egy mocskos zsaru se bánhat így velem. Anyám se emelt rám egyszer se kezet, pedig mennyiszer megtehette volna és nem most fogom elkezdeni azt, hogy tűrjem, ahogy lekelező módon viselkednek velem.

- Fáj, mi? - kérdeztem gúnyos mosollyal és még jobban a nyakához szorítottam a botot.

A szeméből halál nyugalom sugárzott, higgadt volt, nem félt TŐLEM! Tőlem, akiről mindenki tudja, hogy jobb nem felkúrni az agyam, mert annak rossz vége lesz és Mike most, pont ezt teszi velem, feszegeti a határaimat.

- Főnök, tiszta! - nyitott be az ajtón az egyik pincsije.

Én mintha meg se hallottam volna tovább szorongattam a bottal. Mike feje már a piros paprika színében pompázott egy kis padlizsánnal keverve, de a szemeiben még mindig nem láttam azt a rettegést, amitől annyira boldog lennék. Nem sokkal később 4 erős markot éreztem az izmos karomon, amik egy mozdulattal elrántottak Mike-tól. Gyorsan szedték a sátorfájukat, egy perc se kellett, hogy elhagyják a házamat. Megkönnyebbülés volt, amikor a szaros picsájukkal kiléptek az ajtón, legalább nem rontják tovább a levegőt. Utálom, hogy imádnak idejönni látogatóba a nagy semmiért. Felőlem itt is lakhatnának, csak egy napnál tovább biztos nem bírnám őket elviselni. Annyira felhúznák az agyam, hogy mindenkit egyesével mészárolnék le.
Nem tudom mennyi idő telt el mire lenyugodtam, de csak arra eszméltem föl, hogy egy ismerős duda hang csapta meg a fülemet. Ekkor tudatosult bennem, hogy a csipet-csapat jött értem, mert el kell intéznünk pár dolgot, így gyors összekaptam magam és kimentem, beültem a kocsiba és elindultunk. Az autóban hátul foglaltam helyet Harry mellett. Ő egy igazán jó arc, csak úgy hiszem, nem nagyon illik közénk... Minden meg van benne, de mégis valami hiányzik, ami nélkül csak azaz átlagos drog diller. Se túl merész, se túl gyáva, de egyedül semmire se menne, de ennek ellenére bírom azt a göndör fejét. És a kocsiban itt ül, pont Harry előtt Tom is. Vele igazán jó együtt dolgozni, imádom a közös melókat vele, de egyben sajnálom szegény áldozatunkat, nem lennék a helyében. Mert amit pschyo Tom kitalál azt én véghez viszem és együtt élvezzük, hogyan szenved órákon át az illető. A sofőr pedig nem más, mint a legjobb haverom Niall. Mondhatni csak benne bízok meg, mióta kikerültem a sittről... 14 éves koromtól 5 évet töltöttem azon a lepraterepen, mert megöltem anyám szeretőjét - Anyu azóta se áll velem szóba - És ott ismerkedtem meg 18 évesen Niall-el, ő volt a legjobb cellatárs az évek alatt. Azt mondta autólopásért csukták le, de ez valahogy sose illett hozzá... A mai napig úgy érzem, hogy valami más is volt a háttérben, de nem meri elmondani. Én meg nem faggatom, mivel ez magánügy és ha nem akarja az orromra kötni, akkor nem fogok érte kiakadni.
Nem sokkal később Harry feltett egy hülye kérdést Niall-nek, amiben semmi értelmességet nem fedeztem fel. Viszont ők ezen nevettek egész úton. Megkönnyebbülés volt mikor megérkeztünk és végre kiszállhattam a kocsiból, már elegem volt a nevetésükből, kibaszott idegesítőek voltak. Lomha léptekkel elindultam a raktárhoz, a többiek meg majd jönnek, nem érdekelnek. Belépve az ajtón egyből megpillantottam Liam-ot és Siva-t, ahogy látom Payne úr már megint ideges... Nem értem miért hisz csak fél órát kestünk. Meg amúgyis, ha így folytatja lassan nem lesz haja. Siva meg karbatett kézzel nézi, ahogy haverja égeti a felesleges kalóriát azzal, hogy ide-oda járkál. Eléggé vicces látványt nyújtottak így... Amikor a többiek utolértek engem odasétáltunk a kis főnököcskékhez.

- Mégis mit képzeltek magatokról? Tudjátok, hogy az idő pénz és a lebukás veszélye nagy! - mondta a szemembe nézve Liam.

Mintha gondolatolvasó lenne és tudná, hogy miattam késtünk. Persze, egyből engem kell hibáztatni, véletlenül se jutna az eszébe, hogy most Harry a ludas, ami nem igaz, de mindegy.

- Igen, Nathan! Ha így haladsz repülni fogsz - mosolygott rám gúnyosan Siva, azzal a hal fejével.

De eskü úgy nézni, mint Oscar a cápameséből. Meg mit pofázik nekem? Egy senki a szemembe, egyáltalán nem adok a véleményére. Nem csinál semmit, csak itt nyalizik Liam-nak.

- Ok! - néztem Siva-ra, de úgy hogyha a tekintetem ölni tudna, ő már rég halott lenne.

Egyszer megtanulja, hogy ne jártassa nekem a száját vagy majd én megtanítom. Majd Liam a kezünkbe nyomta a heti anyag kábszerünket és elmondta a szokásos dumáját, hogy lehetőleg 16 évnél aluliaknak ne agyunk, a dupláját kérjük érte és mi ne használjunk belőle... Majd még ránk sózott valami hülye cuccokat, hogy vigyük el, mert neki nincs ideje. Basszus nem a csicskái vagyunk, hanem az alkalmazottjai, nekünk is van jobb dolgunk ennél.

- Gyere! - biccentett nekem Niall.

Én meg nem tudtam mást tenni, utána mentem és elindultunk a két nyomorékhoz. Az a kettő lopott cuccokat árul a botjában, ez a hierarchia legalja. Erre fel mindig teszik magukat, mintha valami kis királyok lennének. Nem vagyok rájuk féltékeny, csak egy idő után már meguntam ezt. Jay a rosszabb, Louis még elviselhető, de ha nem muszáj nem vagyok velük egy légtérben. Főleg, ha megérzem Jay szagát elájulok, legalább fürdene meg vagy fújná be magát, az izzadós embereknek, mint ő már kitaláltak egy külön fajta dezodort, pénze meg van megvenni. Ezekkel a visszataszító gondolatokkal érkeztünk meg a környék legcsozébb helye elé.

- Majd én beviszem! - kaptam ki Harry kezéből a szatyrot és kiszálltam a kocsiból.

Még mindig jobb bemenni a boltba, mint az autóba maradni és hallgatni az unalmasabbnál unalmasabb sztorikat, amik engem teljesen hidegen hagynak. Majd szép lassan betettem a lábam a mocskos kis helyiségbe. A könyveken a polcon 2 kiló por lehetett, a kaják fele penészedett. Jó undorító ez a bolt, ki tudja, hogy a polcokon mennyi csótány mászkálhat. Na ezért nem járok én ide. Még a végén elájulok Jay szagától és összeszedek valami betegséget a földről, még szerencse, hogy most nincs itt, mert nem érzem az a kellemes illatát.

- Csá! - köszönt Lou a pultból.

Ráemeltem a tekintetem, mikor utoljára láttam szakállas volt. Most úgy tűnik megszabadult tőle, végre egy jó döntést is hozott.

- Nesze! - dobtam a pultra a szatyrot. - Liam küldi! - mondtam és sietős léptekkel elhagytam ezt a fertőző helyiséget.